Szent Vér Bazilika

Loyolai Szent Ignác

Pio atya

Szent XXIII. János pápa

Árpád-házi Szt. Erzsébet

Bosco Szent János

Szent Skolasztika

Istenes Szent János

Sienai Szent Katalin

Casciai Szent Rita

Szent Rita özvegységre jutva ágostonos apáca lett. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének'' nevezte őt. Testét Casciában, az 1937--47 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

Casciai Szent Rita legendájából

Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására.

Közbenjárást kérő ima Szent Ritához

Szent Rita, Isten csodákkal kitüntetetve. Te részesültél abban a ritka kegyelemben, hogy kétségbeejtő helyzetekben különleges szószólónk és segítőnk vagy. Erős bizalommal térdelek előtted, együtt érző szeretetedre hagyatkozva, hogy segítségedet kérjem jelen nagy szükségemben. Légy részvéttel irántam. Gyarló imámat vidd Isten trónja elé, és buzgó közbenjárásod által nyerj meghallgatást kérésemben. Járj közben értem Jézus Szentséges Szívénél. Ígérem, hogy egész életem hirdetni fogja az Úr hozzánk lehajló, minket átölelő szeretetét és a te közbenjáró jóságodat. Szent Rita! Te csodálatosan részesültél Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésében. Közbenjárásod által nyerd meg nekem, hogy az élet szenvedéseit megadással viseljem és pártfogolj minden szükségemben. Ámen.

Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító, Európa társvédőszentje. Domonkos szerzetesnővér, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a pápaság Avignonból visszatért Rómába. Jeles misztikus és tudós volt, Levelei és a Dialógus című munkája inkább az egyházatyák műveinek hatnak, nem egy „műveletlen” sienai polgárlány alkotásainak. Egy éjszaka megjelent előtte Krisztus, és két koronát kínált neki: egy tövisből fontat és egy ékes aranykoronát, s megkérdezte, melyiket akarja választani erre az életre. A másikat az égben fogja viselni. Katalin akkor az izzó szeretet hevében kikapta az Úr kezéből a töviskoronát, és fejére tette. A tövisek fájdalmát hosszú ideig érezte. Megkapta a stigmákat is, de ezek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. 1380-ban költözött át az örökkévalóságba.

Részlet Siénai Szent Katalin Dialógusok című művéből

110. fejezet Krisztus Testének szentségéről

Mondtam nektek, hogy Krisztus Teste az igazi nap. Ezért nem kaphatjátok a Testet anélkül, hogy ne kapnátok vele a Vért is, sem a Vért nem kaphatjátok a megtestesült Ige Lelke nélkül, sem a Lelket és a Testet az én Istenségem, örök Isten Istensége nélkül, hiszen egyik sem választható el a másiktól, az isteni természet ugyanis soha nem különült el az emberitől, mivel sem halál, sem bármi más szét nem választhatja e két természetet.

Így tehát ebben az édességes Szentségben a kenyér fehérsége alatt az egész isteni lényeget fogadjátok. És miként a napot nem lehet megosztani, ugyanúgy az egészen Isten és egészen ember nem osztható meg az ostya fehérségében. Jóllehet az ostyát megtörik, mégis, ha ezer morzsát is törnek belőle, mindegyikben jelen van Krisztus, az egész Isten és az egész ember. Miként darabokra törhető a tükör, de a kép, amely benne látható nem oszlik szét. Ugyanúgy amikor megosztják ezt az ostyát, sem az Isten, sem az ember nem oszlik részekre, hanem minden részben teljesen jelen van.

Istenes Szent JánosA betegápolók védőszentje

Egy benső elhívás és élete körülményei egyértelművé tették a számára, hogy élethivatása a betegek ápolása. Amikor bolondnak hitték és a granadai királyi kórházba zárták, saját bőrén tapasztalta meg, hogy a szegények mennyire rossz bánásmódban részesülnek. De egyébként is, bármerre járt, bármerre nézett, mindenütt betegséggel, ínséggel és nyomorral találkozott. Amikor élethivatását felismerte, fogadalmának megfelelően elzarándokolt Guadelupe-ba. Visszatérve Granadába, azonnal hozzálátott munkája elvégzéséhez: szinte éjjel-nappal dolgozott. Éjszaka fát gyűjtött az erdőben. Azt nappal eladta, aminek árából élelmet és orvosságot vásárolt a vagyontalan betegek számára. Először egy nyitott udvaron, majd egy bérelt házban gyűjtötte össze az elhagyott betegeket, a házat pedig kis kórházzá alakította. A ház rövidesen kevésnek bizonyult, majd nagyobbat kellett kerítenie. Munkája szemmel láthatólag Isten áldását élvezte. Hamarosan újabb kórházat kellett építeni. A 12 munkával töltött év rengeteg gyümölcsöt hozott. János halála után pápai szentesítéssel egy szerzetesrend is létrejött. Ez a ma is jól ismert Betegápoló Irgalmas Rend.

Életének egyik legmeghatározóbb eseménye volt a granadai királyi kórház leégése. Ez tette őt igazán ismertté, mert amikor láthatóvá vált, hogy a kórház oltására már nincs több remény, berohant az épületbe, az ágyakat és fölszereléseket az ablakon át kiszórta és egy sereg beteget cipelt vállain át a szabadba. Újra és újra visszament a lángokban álló düledező épületbe. Lehetetlennek látszott, hogy azt élve elhagyhassa, mégis is állítólag egy hajszála sem perzselődött meg sem neki, sem egyetlen betegnek sem, pedig a lángtenger kellős közepében járt. János olykor azt sem tudta, mit adjon enni a szegényeinek. Egyik levelében azt írta, vannak közöttük gyerekek. öregek, bénák, leprások, bolondok, rokkantak, nem is számítva a zarándokokat, akik szállást kértek. János magát egyszerűen Jézus Krisztus rabszolgájának nevezte. Nem elégedett meg kórházával, hanem járta az utcákat és kereste a kérni sem tudó szegényeket. Ha olyan nyomorultat talált, aki járni sem tudott, vállára vette és bevitte őt a kórházba. Péntekenként kereszttel a kezében a prostituáltakat kereste, letérdelt eléjük és felmutatta nekik a Megfeszített keresztjét. Számos nőt sikerült kiragadnia a paráznaság varázsköréből. Erős fizikuma 55 éves korában hirtelen hagyta cserben. Télvíz idején a Genil folyóba esett fiatalember után ugrott. Az ár mindkettőjüket elsodorta. János még ki tudott mászni, de annyira legyengült, hogy érezte, nem tud már felépülni. Miután ügyeit elrendezte, saját 55. születésnapján Granadában halt meg, a feszületet csókolva térden állva. Írásai nem maradtak fenn néhány levél kivételével. A XVII. század végén avatták szentté. 1886-ban Lellisi Szent Kamillal együtt a kórházak és betegek majd a betegápolók védőszentjévé nyilvánították.

Krisztus követése – gyakorlati tanácsok

1. Nem haladhatunk addig előre a lelki életben, amíg nem követjük Krisztust. Ő az út, az igazság és az élet. Ő az a kapu, amelyen mindenkinek át kell mennie, aki meg akarja menteni a lelkét. A komoly lelki ember nem fél Krisztus követésétől és nem akarja az életét csak kényelemben leélni.
2. Forró vággyal törekedj arra, hogy minden cselekedetedben Krisztust kövesd. Igyekezzél minden tettedet úgy végezni, amint Krisztus végezte volna.
3. Vess meg minden olyan élvezetet, amely nem szolgál Isten dicsőségére és tiszteletére. Mondj le róluk Jézus Krisztus iránti szeretetből, akinek semmi más élvezte nem volt, de nem is akart mást, mint hogy mennyei Atyjának akaratát teljesítse. Ez volt az ő tápláléka, amint maga mondotta.
4. Ne utánozz szolgailag másokat, legyenek bár az illetők a legszentebbek. Egyébként a gonosz lélek az illetők tökéletlenségeit fogja szemed elé állítani, hogy azokat utánozd. Te ne utánozz mást, csak Jézus Krisztust, ő teljesen tökéletes, teljesen szent, ha őt követed, nem tévedsz.
5. Élj mindig együtt Krisztussal, külső és belső szenvedéseid megszerzik lelked békéjét és nyugalmát.
6. Legyen neked elég a keresztre feszített Krisztus, semmi másra nincs szükséged. Vele légy örömben, bánatban.
7. Aki magában bízik, az sem magát nem tagadja meg, sem Krisztust nem követi.
8. Sokat foglalkozzál azzal, hogyan függetlenítheted magadat hajlamaidtól, hogyan szabadíthatod meg magadat magadtól.
9. Ha Krisztust keresed, ne keresd őt másként, mint kereszttel a vállán.
10. Aki nem keresi Krisztus keresztjét, az nem keresi dicsőségét sem.
11. Törekedjél szenvedések által valamiképpen hasonlóvá lenni az alázatos és keresztre feszített üdvözítőhöz, mert csak így lehetsz igazi tanítványa.
12. Mit tud az, aki nem tud Krisztusért szenvedni? Minél nagyobb és nehezebb fáradalmakat kell érte elviselnünk, annál nagyobb lesz lelki előmenetelünk.
13. Mindenki szeretne Isten országába és örömeibe bejutni, a fáradalmakat és szenvedéseket azonban Isten fiáért elviselni már kevesen óhajtják.
14. Még azok közül is, akik barátainak tartják magukat, sokan kevéssé ismerik Jézus Krisztust. Azt látjuk ugyanis, hogy csak arra törekszenek, hogy benne vigasztalásukat keressék.

Szent Skolasztika legendájából

Évente egyszer találkozott a két testvér, Skolasztika és Benedek, hogy lelki társalgást folytassanak. Utolsó találkozásuk egy hirtelen támadt zivatar következtében Skolasztika imádságának eredményeképpen nyúlt meglehetősen hosszúra. Nagy Szent Gergely pápa elbeszéléséből magunk elé képzelhetjük, hogyan játszódott le ez a bizonyos utolsó találkozás Skolasztika és Benedek között. Skolasztikát halálsejtelmek töltötték el, de Benedeknek nem szólt róluk. Csak könyörögve kérte: ,,Ne távozz el tőlem, ha beáll az éjszaka. Beszélgessünk hajnalhasadásig a mennyei örömökről!” Benedek elcsodálkozott: ,,Hogyan beszélhetsz így, nővérem? Teljességgel lehetetlen, hogy az éjszakát a kolostoron kívül töltsem!” Skolasztika nem válaszolt. Úgysem tudta volna bátyját rávenni, hogy ne tartsa meg a regulát. Ezért Istenhez fordult könyörgő imádságával. Arcát tenyerébe rejtette, fejét az asztalra hajtotta. Amikor ismét föltekintett, az ég elsötétült. Felhőszakadásszerű eső zúdult alá, mennydörgések reszkettették meg a levegőt; senki sem kockáztathatta meg, hogy kimerészkedjék az ítéletidőbe. Benedek méltatlankodva ugrott fel: ,,Nővérem, mit műveltél?” Skolasztika mosolyogva vonta vissza a helyére: ,,Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott. Most meg tudod tenni!” Ezzel a kedveskedéssel szemben Benedek ugyanolyan tehetetlen volt, mint a villámlással és az esővel szemben. Maradt tehát, és így hosszúra nyúlt a búcsúzás. Három nap múlva Benedek megtudta, hogy nővére örökre hazatért. Néhány testvér elhozta holttestét Monte Cassinóba. Ott abba a sziklasírba temették, amelyet Benedek magának készíttetett. Ma is itt nyugszik egymás mellett a két testvér Monte Cassino bazilikájának kriptájában.