A Szent Gellért legendájában olvashatjuk a XVI. század elején élt Karthauzi Névtelen feljegyzéseiből: „És az Ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.”A Mária-ünnepeket ma is Boldogasszony-napoknak nevezi a magyarság, az egy Kisasszonynapja kivételével. Mária Terézia úgy találta, hogy túl sok ünnep van Magyarországon, amely a nép számára lustálkodásra és mulatozásra ad alkalmat, ezért kérte XIV. Benedek pápát, hogy csökkentse a kötelező ünnepek számát. A pápa szűkítette a kört, így lettek csak a Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, valamint Szűz Mária fogantatásának napja nyilvános ünnepek.
XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímás-érsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére, mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után áthelyezte a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re, de 1984-től ismét október 8-án üljük.
A bátai Magyarok Nagyasszonya kápolna
A bátaiak ajkán Somosi kápolnának nevezett kis kápolna a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült 1900-1904 között a hívek adakozásából a település bejáratánál. Az ünnepélyes megáldása 1904. okt. 9-én, vasárnap volt. A kápolna téglából épült, először zsindellyel volt fedve, majd cseréppel. A kápolna előtt útszéli kőből készült Krisztus kereszt található. Hosszú ideig elhagyatottan állt, de a Bátáért Egyesület tagjainak és a helybeliek összefogásának köszönhetően 2004 őszére felújították. Újraszentelése 2004. október 8-án történt, 2020-ban ismét felújították. A kápolna Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló közel életnagyságú festett fa szobra ma a Szent Vér templomban látható.
A kápolnában alkalomszerűen van szentmise, ill. rózsafűzér imádság.
A Somosi kápolna építése
A somosi dűlőben, ott ahol a derékútról a Furkóra vezető mellékút elhajlik, a sarkon egy düledező képoszlop állott, Szűz Mária képével, valószínű emlékjele ama kápolnának, amely – régibb földabroszok tanúsága szerint – ezen dűlőben ember-emlékezetet meghaladó idők előtt létezett, amelyben gyónt és áldozott II. Lajos királyunk a mohácsi csata előtt. A bátai híveknek közös óhaját képezte az, hogy e helyen kápolna építtessék. 1900. évben gyűjtések megkezdetvén, a hívek pénzt, anyagot, munkát adtak, s az első felszólítás elég volt arra, hogy bárminemű fuvart megtegyenek. A kápolna körülbelül 1200 forintba került. Számadásai, s egyéb okmányai a plébánia levéltárában találhatók. A gyűjtés, s az építés felügyeletét Bognár Péter és Babos István templom-gondnok teljesítették. Nagyon sokat fáradoztak. A kápolna elé L. Mózes István keresztet állíttatott. Magát a kápolnát Gobl József bátaszéki építő vállalkozó tervezte s építette. A harangot Pécsről hozták. A Magyarok Nagyasszonyának – kinek tiszteletére a kápolna épült – díszes szobrát Sümegi János és felesége László Anna hozatták Runggaldier József tiroli képfaragótól, aki ezzel az 1900. évi párizsi kiállításon kitüntetést is nyert. A képeket a hívők nagy buzgalommal vásárolták. A kápolna helyét öt tulajdonos ingyen adta át. Az ünnepélyes beszentelés 1904. év október hó II. vasárnapján, a Magyarok Nagyasszonya ünnepére lett kitűzve. A beszenteléseket nagyságos Kesarits Ferenc mohácsbelvárosi címzetes apát plébános úr ígérkezett teljesíteni.Az egész katolikus község örvendett, s nagy arányú előkészületek történtek az ünnepségre. A szomszédos községek is kilátásba helyezték megérkezésüket. A nagyságos apát úr már előző szombat délután megjelent. A hívek a 8 napos eső által az utcán képződő sarat tisztára lekaparták. Sajnos örömünk még sem teljesedhetett. Vasárnapot előző éjjel szakadt az eső, s csak de. 10 óra tájban szűnt meg némileg. Az idő borús maradt, így az ünnepség is csonka lett. Nagyságos apát úr a temploban infulás misét mondott, azután beszentelte a szobrot, amelyet fehérbe öltözött hajadonok, s felvirágozott ifjak vittek a nép énekei, s imádságai közt a kápolnába. Ott a kereszt, majd a kápolna is - mozsarak durrogásai közt – beszenteltetett. Ezzel a szent ténykedés véget ért. Az első szentmisét, s szent beszédet a reá következő vasárnapon tartottam a kápolnában.
Szalczer Sándor plébános feljegyzése a Historia Domus-ban (1904)
